Születésnapomra Maggie Glezer könyvét, a Kenyérsütés mesterfokon-t kaptam, ami nem csak a jeles alkalom miatt okozott meglepetést, hanem azért is, mert olvasmányos formában vezet be a "kenyérvilág" tényleges rejtelmeibe. Innen kölcsönöztem az autolízishez szükséges pihentetés mozzanatát, amit részletesebben kifejtek itt. Jelen göngyölt kenyérrel kapcsolatban az is megjegyzendő, hogy régóta forgatok a fejemben egy címkét "szörnyek" névvel, ami a brutálisan elbűvölő, drabális, meghökkentő, szépséghibás mégis "szerelem első látásra" ételeket jellemezné. Nos, szegényke szerintem pont ilyenre sikerült. Igazi "monszterként" született meg a sütő poklában, de amint megláttuk, rögtön falni kezdtük :)Hozzávalók:
40 dkg kenyérliszt (BL80)
20 dkg öregtészta
2,3 dl langyos víz
15 dkg főtt burgonya
2 kiskanál só
2 evőkanál burgonyapehely
1 közepes fej vöröshagyma
3 evőkanál olaj
6-8 szelet sonka
10 dkg juhtúró
A lisztet és vizet összegyúrtam és fél órára pihentettem. Hogy miért? A választ az autolízisként elhíresült módszer magyarázza, amit bőven kifejtettem itt...
A pihentetett tészta észrevehetően kellemesebb, rugalmasabb állagúvá vált, a pihentetésre szánt 15-20 percet követően hozzáadtam a tészta fennmaradó összetevőit: az öregtésztát, kézzel összetört főtt burgonyát, burgonyapelyhet, sót, élesztőt.
Ezt a szép kompániát összegyúrtam és tíz percig dagasztottam. Ha túl nedves és ragadós a tészta, kevés lisztet adjunk hozzá - én fél evőkanálnyit adtam csak hozzá a gyúrás közben. Így is kissé ragadós maradt, de azért már kezelhető. Ezután egy órára meleg helyre tettem, hogy a tészta megkeljen. Ezalatt a vöröshagymád durvára vágtam és egy kis lábosban az olajon, alacsony hőfokon megdinszteltem. A megkelt tésztából kivettem 20 dkg-ot a következő sütéshez öregtésztának, a maradékot kinyújtottam 1-1,5 cm vastagságúra meglisztezett gyúródeszkán. Megraktam a kihűlt olajos dinsztelt hagymával, sonkaszeletekkel és rámorzsoltam a juhtúrót.
Majd minden szélét behajtottam hogy a töltelék ne potyogjon ki, mint a bejglinél szokás, és felgöngyöltem. Nagy méretű sütőzacskóba pakoltam, megspricceltem egy kis vízzel és ismét kb. 15 percet pihentettem.
Rázártam a sütőzacskót, kis rést hagyva a felesleges gőz kiáramlásának, és 220 fokon kb. 30-35 perc alatt pirosló aranybarnára sült. Illatos, felrepedezett bőre és a helyenként szabaddá vált sonka foltok nem hagytak más választást, minthogy megszabadítsuk szenvedéseitől és még melegen, ráolvadt vajjal együtt bekebelezzük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése